|
Hátha valaki még nem ismeri: leírok egy gazdasági példázatot, ami most nálunk (Magyarországon) megint aktuális lehet.
Száz ember elvetődik egy lakatlan szigetre. Mind egyforma képességűek, különböző a szakmájuk, értenek hozzá, egészségesek és készek is dolgozni. A hajótöréskor sikerült megmenteniük egy ládát ezer arannyal, ezt egyenlően felosztják egymás között, és ezt használják pénznek. Mindenki tíz arannyal indul. Mindenki az csinálja, amihez legjobban ért, és szolgáltatását, termékét eladja a többieknek. (Azt most hagyjuk, hogy mi van, ha van köztük egy történész vagy egy szociológus – tegyük fel, hogy mindenki talál olyan teendőt, ami a szigeten másoknak hasznos.)
A hullámok partra vetnek még egy ládát amiben van újabb ezer arany, és ez megint csak felosztják.
Gazdagabbak lettek ettől a második láda aranytól? Nem. Csak attól lesznek gazdagabbak, ha többet dolgoznak, mint korábban. Ha mindenki ugyanannyit dolgozik, mint előtte, akkor csak az árak nőnek duplájára, az a cipő, ami eddig egy aranyba került, most kettőbe fog kerülni.
Viszont ha mindenki úgy dönt, hogy napi 8 óra helyett inkább 9 órát dogozik, akkor elvileg mindenki egy kicsit „gazdagabb” lesz: több szolgáltatást és terméket kap a többiektől, mint annak előtte.
|